Hivatalosan 1949. április 8-án nyilvánították a Plitvicei-tavak környékét nemzeti parkká. A dátum és a titulus azért is fontos, mert ezzel a mai Horvátország első nemzeti parkjának számít. 1979-ben az UNESCO is feltette a világörökségek listájára.
Aki már járt a nemzeti parkban, annak felesleges ecsetelni a környék szépségét, a többiek pedig valószínűleg hamarosan felkereshetik a 16 tavat, a számos tavakat (is) összekötő folyót és patakokat. Bár a tavak és közvetlen környéke csak 1%-ár jelentik a teljes nemzeti parknak.
Legutóbb a legmodernebb műszaki vívmányok (műholdak, lézerek stb.) segítésével megszámolták, hogy a park területén pontosan 4.007.362 fát találunk. A szakemberek nemcsak a számukat tudták megmondani, hanem a magasságukat, az átmérőjüket, a tömegüket és a legfontosabb, hogy most már tudjuk, hogy a park fái mennyi szén-dioxidot kötnek meg.
A koronavírus előtti időkben a nemzeti park már túl népszerűvé vált, korlátozni kellett a jegyeladást, vagyis előzetes regisztráció kellett a biztos belépéshez.
