Horvátországban a csipkeverés évszázadok óta ápolt hagyomány, főként a kis vidéki közösségekben, ahol a háziasszonyok e fonalszálakkal beleszőtték nyomukat e népművészeti ág hosszú történetébe.
A csipkeverést Horvátországban a középkorban a pálosrendiek honosították meg Lepoglavában, illetve a bencés apácák Pag- és Hvar-szigeten, ahol szerény alázatossággal a nővérek a legnagyobb odaadással készítették ezen ékességeket - írja a Horvát Idegenforgalmi Közösség.
Az első csipkék így a vallási helyiségeket díszítették és emelték a rítusok fényét, hogy ezután az egyházi, később pedig a hagyományos öltözet és lábbeli részévé váljanak, mivel az apácák önzetlenül átadták a csipkeverés tudományát a köznépre, a csipkeverés hagyománya pedig így minden otthonban meglelte a helyét, sőt, Mária Terézia osztrák császárné udvarában is. A lepoglavai csipkén kívül, amely rendkívüli finomsága és sokszínűsége miatt ismert, különösen nagyra értékelt a pag-szigeti csipke, mely dekorációkban gazdag, valamint nagyon vékony fonalból készül.
A hvari csipke egy különleges történetet rejt, amit még mindig féltve óvnak a bencésrendi nővérek, akik egy szúrós, de igen elterjedt növényből, mint az agávé, fáradhatatlan munkával szálakat húznak ki, majd utána imádságban és teljes átadásban hihetetlen műveket hoznak létre, és fenntartják ezt az egyedi világörökséget, melyet kis csipkemúzeumjukban ki is állítanak.
A csipke, a fonott dísz, mely aprólékosan készül sok ezer vékony szálból, valaha egyfajta relikvia volt, az utóbbi években pedig igazi reneszánszát éli, mint valódi horvát szuvenír, amely gyönyörű és egyedi módon őrzi és képviseli a horvát csipkeverő hagyományt.
A három csipkéiről híres horvát régió közül Pag döntött elsőként, hogy ezentúl engedélyhez köti a helyi motívumot felhasználását. Eddig kb. harmincan folyamodtak engedélyért, pl. ékszerkészítők.
Az engedélyekért a helyiek pénz kérnek, az engedélyekből befolyt összeget pedig a helyi érdekvédelmi szervezetükre és iskolájukra költenék.
